TÁRSADALMI DÍSZLETEK A COLUMBUS UTCÁBAN

A MOME és a BME Lakó Tanszékének hallgatói terveiből nyílt ez a kiállítás. Zugló főépítésze, Bartha Ferenc, fölajánlotta, hogy a két egyetem hallgatói erre a helyszínre tervezhessenek olyan funkciókat, amiket a hely szellemével összefüggőnek éreznek. (Ezúton is köszönjük a lehetőséget az együttműködésre). Tekintettel arra, hogy az önkormányzati szándék kulturális funkcióval számol, teljes mértékben kísérletinek tekinthető, hogy a hallgatók és tanáraik megkötés nélkül javasoljanak funkciókat a díszletraktárak hasznosítására. Az egyetemi projektek, kutatások sok esetben, még ha konkrét helyre vonatkoznak is, alapkutatásoknak tekinthetők, abban az értelemben, hogy egy egyetemi hallgatót nem feltétlenül kötnek-köteleznek előre eldöntött építtetői- tulajdonosi szándékok. Így a hallgatók „ab ovo” tehetnek fel kérdéseket. Ez a tapasztalatok alapján – az építészet műfajában is – hasznos lehet, mert olyan lehetőségekre, megoldásokra is felhívhatják a figyelmet, amelyek korábban föl sem merültek. De rögtön jeleznem kell, hogy egyáltalán nem légből kapott megoldásokról van szó. Az építészetnek megvan az a furcsa sajátossága, hogy még a legelvontabb térbeli javaslatok is konkrét anyagokról: fáról-kőről-vasról-betonról szólnak. A hallgatóknak olyan terveket kell készíteniük, amelyek megállnák a helyüket a valóságban is, hiszen szegényeknek meg kell birkózniuk a statika, a szilárdságtan, az épületszerkezettan, épületgépészet és a kivitelezés szabályaival, szúrós szemű tanáraik- konzulenseik nem engedik őket olyan irányba, ami nem lenne megvalósítható. Ebbe bele kell értenünk azt is, hogy az érvényben lévő építési rendeleteket is figyelembe kell venniük. A hallgatók még a tűzvédelem sárkányaival is sikeresen megbirkóztak. Pont az Építészmérnöki Kar Épületszerkezettani Tanszékén dolgoztak ki aktuálisan olyan tűzvédelmi szabályokat, amelyek lehetővé teszik ezeknek a gyönyörű faszerkezeteknek a megtartását. Erről 5-6 évvel ezelőtt még nem lehetett szó. Tehát a terveket teljes mértékben reális javaslatoknak kell tekintenünk: építészeti-műszaki értelemben mindenképpen. Nem is beszélve arról, hogy az egyedi helyzetek innovatív szerkezeti-gépészeti-térbeli megoldások egész sorát hívták elő.
Hogy a javasolt funkciók mennyiben reálisak, azon érdemes elgondolkozni. A BME hallgatói szociális lakásokat, közösségi lakófunkciókat (co-housing), kollégiumot, művészeti központot, sőt, árva gyerekeket befogadó lakóegyüttest terveztek. Díszletraktárakról van szó, amelyek faszerkezettel rendelkeznek és elég kevés rajtuk a bevilágító felület. Elsőre elrugaszkodottnak tűnhetnek ezek a javaslatok. De ha megnézzük a terveket, azt találjuk, hogy a tervkísérletek mindegyike abból indult ki, hogy megőrizze az épületek erős karakterét, építészeti sajátosságait, hogy a tereknek, a szerkezeteknek a szépségét megmutassa. Hiszen védett épületekről van szó, ráadásul. De ha nem lenne rajtuk a védettség címkéje, az eredmény ugyan az lett volna. Hiszen ezeknek az épületeknek a sajátos szépsége, egyedi arculata minden hallgatót megigézett. Csupa szellemes tervjavaslatot láthatunk a bevilágítás megoldására, a terek újszerű használatára. Tehát már a funkcióknak való megfeleltetés is izgalmas kísérletnek tekinthető, amely érdekes eredményekre vezetett.
De nézzük a hallgatói munkák eredményét az oktatás szempontjából. Itt is nagyon pozitív a mérleg: sikernek tekintjük a két intézmény, hallgatói és tanárai együttműködését, a közösen szervezett előadásokat, a közös tervbemutatásokat és értékeléseket. Köszönet érte Csomay Zsófia és Dankó Zsófia építészeknek, tanárnőknek, akik kifogyhatatlan lelkesedéssel oktattak és szervezték a fél éves munkát. Az eredmény nemcsak tanulságos, hanem látványos, szemgyönyörködtető is.
De térjünk még vissza egy percre a javasolt funkciókra, amelyek a hallgatók és tanáraik szociális érzékenységét mutatják. Biztosan állíthatom, hogy azok a hallgatók, akik ezekben a témákban elmélyültek, a későbbiekben is mély empátiával fognak a szociális témákhoz viszonyulni. Amikor szociális érzékenységről és érzékenyítésről beszélünk, akkor építészetről beszélünk. Mert az építész feladata nem pusztán a térszervezés, hanem a közösségszervezés is, a civil szféra bevonása a tervezésbe és megvalósításba. Hiszen az építésznek az a dolga, hogy világunkat szebbé, jobbá, élhetőbbé tegye. Márpedig erre ma és az előttünk álló jövőben talán még inkább szükség van, mint eddig. A hagyományos építész- szerep változik. Ebben az értelemben a hallgatók itt látható profi, szakszerű munkáit tekinthetjük akár civil kezdeményezéseknek is. Sajátos tükröt tartanak mai köz- állapotainknak. Ajánlataikon érdemes elgondolkodni a város, a kerület, a politika képviselőinek.
Ezekkel a gondolatokkal ajánlom építész hallgatóink tervjavaslatait a kiállítás közönségének.

Sugár Péter
Budapest, 2019.04.10.
mome_bme_kozos_tabl190404