Vöröstó pajtarekonstrukció

2021 nyarán a Lakóépülettervezési Tanszék további három tanszékkel (Középülettervezési Tanszék, Építészettörténeti és Műemléki Tanszék, illetve Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszék) közösen elkészítette 12 épület rehabilitációs dokumentációját. A meglehetősen rossz állapotban lévő épületek felújításának megtervezéséhez a Teleki László Alapítvány által létrehozott Népi Építészeti Program biztosított támogatást a tulajdonosok számára.

Vöröstó a Déli-Bakony lábánál fekvő egyutcás település. A falu különlegessége a stájer-sváb lakosság által, az 1800-as évek harmadára létrehozott településrendszer, amely a mai napig fennmaradt. A vöröstói telkek sajátos szabályok szerint épültek be. Az utcára merőleges, oromzatukkal forduló épületek esetén iker-szomszédságok alakultak ki, ahol az épületpárok nem egymás mellett, hanem egymás mögött találhatók: az egyik épület kertje így balra, a másiké pedig jobbra helyezkedik el. Az elrendezésből adódóan tágasabb telek-elrendezés kialakítására volt lehetőség, mint egy hagyományosan sűrűbb fésűs beépítésű magyar település esetében. A településszerkezet további érdekességét jelentik a telkek végében – az épületekre merőlegesen – elhelyezett nagyméretű pajtaépületek. A telket teljes szélességében lezáró pajták régen összefüggő láncot alkottak, és praktikumuk mellett biztosították a falu, valamint az egyes porták védelmét is. A település egységesen megőrzött jellegéből adódóan teljes belterülete védett, 2004 óta műemléki jelentőségű terület.

A település nem először kerül az egyetem fókuszába. 2002-ben a védetté nyílvánítást megalapozó átfogó érték-felmérés készült az Építészettörténeti Tanszéken, 2010/11-es tanév őszi féléve során pedig Sugár Péter vezetésével a Tanszéki Terv 2 tárgy keretében a hallgatók a terület, a telekrendszer, a lakóházak és a pajták hasznosításának kérdésével foglalkoztak, amelynek eredményeként született egy blog (Go Vöröstó), valamint megrendezésre került egy nyilvános konferencia a helyi lakosok részvételével (Építészfórum). Ezt a sort folytatja a pajtaépületek megmentéséhez szükséges tervezési megbízás.

A tervezés megkezdéséhez először a pályázaton támogatást szerzett épületek felmérési dokumentációját készítettük el. Ennek érdekében a fent említett tanszékek az MMA Építőművészeti tagozatának támogatásával egyhetes felmérőtábort szerveztek, melyben a tanszékek képviselői, illetve DLA hallgatók irányításával 15 hallgató vett részt. A tábor során összesen 12 porta átfogó dokumentációja készült el, a pályázatban résztvevő épületek részletes felmérésével. A helyszíni munka során a hallgatók megtanulták a felmérési alapismereteket, majd csapatokba rendeződve manuálékat készítettek a szóban forgó házakról. A jelentkezők a gyakorlat során megismerkedhettek a műemléki védettségű terület értékeivel, építésmódjával, illetve hagyományos szerkezeteivel.

Az udvart lezáró pajtaépület háromosztatú: a középső harmad jellemzően áthajtós, úgynevezett szekérkapus kialakítású, a szélső mezők kis nyílásokkal tagoltak. Az épületek építőanyaga a közelben fejtett terméskő volt, amit legtöbbször sárba, néha habarcsba raktak. A pajták szélessége még a lakóépületek belméretét is meghaladja, közel 9,5 méter. A hagyományosan nyeregtetős épülettömeg végén a falazatok oromzatot képeznek. A tetőszerkezet ollószáras, derékszelemenes kialakítású. A határfalaknál állást nem találunk, a derékszelemenek a falba kötve támaszkodnak fel. A pajta – a védelem biztosítása mellett – a mezőgazdasági feladatokhoz köthető munkatér volt, illetve fontos tároló funkciót is ellátott.

A korábbi egyetemi tapasztalatok, a felmérőtábor során szerzett friss ismeretek, illetve a tanszékek együttműködése lehetővé tette a pajták egyszerűen és könnyen megvalósítható rehabilitációs terveinek elkészítését a népi építészeti értékek megőrzése mellett. A dokumentáció segítségével a tulajdonosok részt vehettek a Népi Építészeti Program őszi kivitelezési támogatást biztosító pályázatán is.

A Lakóépülettervezési Tanszék emellett önálló alkotóművészeti TDK szekciót is szervezett a témában. Mivel az elnéptelenedő településen mezőgazdasági tevékenységet már csupán kevesen űznek, a pajtaépület így elvesztette korábbi funkcióját. Ezért a beérkező alkotások azokra a kérdésekre keresték a választ, hogy milyen módon igazítható a kortárs igényekhez a kialakult telekstruktúra, illetve hogyan hasznosítható újra a védelmet biztosító pajta. A tervezési feladat érdekességét (és egyben nehézségét is) jelentette, hogy a műemléki környezetben adekvát, hagyományos népi szerkezetek hogyan egyeztethetők össze az új használati módokból fakadó funkcionális igényekkel. A szekcióban végül öt pályamunka versenyzett egymással, amelyek az alábbi blogbejegyzésében (tdk-lako.blogspot.com) érhetők el.


KÖZREMŰKÖDŐK
Dr. Hegyi Dezső (Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszék), Dr. Lányi Erzsébet (Épületszerkezettani Tanszék), Nagy Márton Kálmán DLA, Orbánné Dr. Csicsely Ágnes (Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszék), Román Árpád (faanyagvédelmi szakértő), Dr. Vukoszávlyev Zorán (Építészettörténeti és Műemléki Tanszék), Péteri Zsolt, Sugár Péter DLA, Sági Gergely, Sütöri Laura


HALLGATÓK
Csehi Eszter Katalin, Bokányi Ákos, Horváth Erzsébet, Koppány Bernadett, Kulcsár Eszter, Lizer Dorottya, Macsek Kata, Paragi András Bence, Révész Tamás Ákos, Stadler Anna Dorottya, Tóth Dóra Zsófia


TÁMOGATÓ
MMA Építőművészeti tagozat


 

This site is registered on wpml.org as a development site.